drda: Dr. Dózsa András

Nem számdékozom megírni életem történetét, mivel az én életem nem volt olyan színes, mint édesapámé, így nem is törhetek a babérjaira. Így csupán összeszedtem azokat az epizódokat, sztorikat az életemből, melyek valamilyen okból kitörölhetetlenül megmaradtak az emlékezetemben. Ezekből a kis mozaikokból azért összeáll egy érdekes életpálya. Bár a politika mindíg távol állt tőlem, azért egyes eseményeket megpróbálok az akkori politika körülmények fényében bemutatni, hátha sikerül egy más szempontból bemutatni a a "kommunizmust" (a Kádár korszakot), ahol életem legfontosabb időszakát, a 12-45 életévem közötti időszakot éltem.


Van Isten?

Természetesen ezt mindenki saját hite, életérzése alapján dönti el. Hogy magadhassam az én válaszom, szükség van egy kicsit bemutatni az ehhez vezető előzményeket és körülményeket.Hála szüleimnek, vallálos nevelésben részesültem. Erős meggyőződésrükre jellemző, hogy a legvadabb 50-es években is Marcaliben, egy kis helységben - ahol szinte a kirakatban éltünk, mivel édesapám volt a község állatorvosa - hívalkodóan minden vasárnap telmplomba járt a család, mind az öten, gyerekek első áldozók lettünk, és hittanra jártunk. 1959-ben, 1 évvel Nagy Imre kivégzése után, a kádári megtorlás közepén beirattak a piarista gimnáziumba.1980-82 között Németországban (akkor NSzK) dolgoztam, egy multinacionális cégnél programfejlesztő voltam. Akkor a SzKI-ban dolgoztam, ahol a fél intézet bérmunkában Németországban programozott. Ez jó keményvaluta bevétel volt az országnak, mivel mi, dolgozók kaptuk a napi 50 márkás (DEM) napidíjat, ugyanakkor az SzKI havi 15-20.000 márkát kapott utánunk az adott német cégtől. Kivételes lehetőség volt így is, és a napidíj is többszörösen meghaladta itteni fizetésünket (nem is beszélve, hogy nyugati hiánycikkeket hozhattunk haza). Én sohasem tanultam programozást, mint villamosmérnök hardver tervezéssel foglalkoztam. Miután elfogytak a programozók, szinte mindenki mehetett dolgozni Németországba, aki akart. A feladat ráadásul egy akkor még teljesen ismeretlen technológián alapult, ami megfelel a mai Windows-os "esemény (objektum) orientált" programozási módszernek. (A cég különböző vegyi gyárak részére gyártott olyan gyártósorokat, ahol egy recept alapján automatikusan állítódik elő a repect szerinti termék. A feladat annak a programnak a az elkészítése, melyben megadható a recept, és a program ennek megfelelően vezérli a különböző adagolókat, hogy a termék előálljon.)Persze akkor nekem erről fogalmam sem volt, a szemem előtt csak a várható nyugati élmény és napidíj lebegett. Első alkalommal az osztályvezetőmmel (Hinsenkamp Alfréd) utaztam ki. A cégnél egy többnapos konzultáció keretében ismertették a programrendszer működését. Miután németül nem tudtam, így angolul folyt a konzultáció. Másodszor már egyedül utaztam ki, és folytatódott a "kiképzésem". Miután számomra a programozási munka idegen, a teljes ipari háttér ismeretlen, a nyelvi felkészülésem hiányos volt (még meleg volt az angol nyelvizsgám), előállt az a helyzet, hogy az idő előrehaladttával minden egyre "sőtétebb lett", a végén már semmit sem értettem. Kb. a 3. napon este teljesen elkeseredve ültem egyedül a szállodai szobámba. Szégyeltem magam, hogy előre nem gondoltam végig, hogy mire vállalkoztam. Kétségbe voltam esve, hogy mi lesz, ha hazamegyek, és bejelentem, hogy teljes kudarcot vallottam. Egyrészt várhatóan kemény büntetést várt volna rám (fegyelmi, kirugás), hiszen a kintlévőségemmel "elpocsékoltam" az államnak egy csomó keményvelutáját, szégyent hoztam az országra, az intézetre. Ráadásul teljesen egyedül voltam, messze a családomtól (még arra sem gondolhattam, hogy felhívom őket, hiszen nem volt telefonunk). Ebben a lelkiállapotban fogtam magam és elmentem a szállodához közel eső templomba (nem említettem, hogy Kölnben dolgoztam, és az említett templom a híres Kölni Dóm volt!). Talán életemben először fordultam Istenhez segítségért. Azt vettem észre, hogy 1-2 két óra alatt rettenetes nyugalom töltött el. Visszamentem a szállodába, és lefeküdtem aludni. Másnap bementem a céghez, és folytatódott a konzultáció. Ekkor ért az igazi, máig is elfelejthetetlen csoda! Semmilyen kommunkációs (nyelvi) nehézség nem akadályozott, és minden, hangsúlyozom minden eddig olyan tiszta volt előttem a rendszer működésével, és a feladattal kapcsolatban, mintha mindig is itt dolgoztam volna. Két nap múlva úgy utazhattam haza, hogy teljesen ismerem azt a programozási rendszert (technológiát), amiben dolgoznom kell, és teljesen tiszta az általam elvégzendő feladat. Itthon kb. 2-3 hét alatt "leprogramoztam" egy Írországi gyógyszergyár automata gyártósorának vezérlését. Visszautazva Kölnbe, átadtam a munkát, melyet leteszteltek egy szimulációs rendszeren, majd küldték Írországba. Ez az én válaszom a kérdésre.