drda: Dr. Dózsa András

Élete folyamán nem feltétlenül készül az ember arra, hogy a nyugdíjkor után az utókor számára (itt természetesen nem az emberiségre, hanem a közvetlen leszármazottakra gondolok) rendszerbe szedje a vele és róla készült publikációkat, sajtócikkeket. Ezért nem minden maradt meg, de a megmaradottakból megpróbálok egy csokrot összeállítani.

Az egyetem elvégzése után 1698. szeptember 1.-én kezdtem mérnöki pályafutásom az EMG-ben (Elektronikus Mérőkészülékek Gyára), ahol az egyedi berendezéseket tervező osztályára kerültem. Itt első munkám során résztvettem egy olyan célgép kifejlesztésében, melyet a gyöngyösi félvezető gyár részére fejlesztettünk ki. Feladatom a gép azon áramkörének kifejlesztése volt, mely az automata gépsorról lekerülő tranzisztorokról - még mielőtt a konkrét paramétereit bemérték volna - egyértelműen eldönteni, hogy egyáltalán működőképes-e. Ezt felhasználva írtam cikket a Rádiótechnika 1970. júniusi számába (XX. évfolyam 6. szám). Ez az újság elsősorban amatöröknek készült, számukra ismertetett különböző áramköri megoldásokat. Nagy divat volt akkor hobbiból tranzisztoros áramköröket készíteni. Elsősorban a piacon akkor még nem kapható tranzisztoros hordozható rádiót, amit én is készítettem. Ehhez az Ezermester boltokban lehetett elektromos alkatrészeket kapni. (ezek közül a Rákóczi térnél a József köruti volt a leghíresebb).

Az EMG-830 központi egységének kifejlesztése utáni nagy feladatok egyike volt mágneses hátérrtárolók (mágnesszalag, mágneslemez: mai ismertebb nevén winchester, ami persze akkor akkora volt, mint egy iróasztal!) illesztése. Létrehozták a Háttérár perifére osztály, és engem is áthelyeztek ide. Később ezzel a munkámmal kapcsolatban készítettem doktori disszertációmat. Ekkor jelent meg az első cikk, amiben névvel is szerepeltem az Ifjúsági Magazin (IM) 1970. júniusi száma (VI. évfolyam 6. szám) volt, ahol egy nagy cikk jelent meg az első, Magyarországon sorozatban gyártott számítógépről, az EMG 830-ról készült. A cikkben két fotó is megjelent, amelyiken rajta vagyok (a képen nyíllal jelölve).

1972-ben jött létre a Real-Time priféria osztály, melynek vezetésével engem bíztak meg. Az osztály feladata olyan áramköri elemek kifejlesztése, melyből építőkocka elven (lásd LEGO) bármilyen feladatra alkalmas mérésadatgyűjtő rendszer állítható össze. Korábban az EMG kifejlesztett egy mérésadatgyűjtő rendszert a gyöngyösi Gagarin (ma Mátravidéki) Hőerőműnek, de az egyedisége miatt sorozatban nem volt gyártható. A rendszerről két munkatársammal (Devecseri Béla fejlesztőmérnök, és Simon Gábor üzletkötő) közösen írt cikkünk jelent meg, a Mérés és Automatika 1975 júliusi számában (XXIII. évfolyam 7. szám).

Megjegyzés: talán hihetetlennek tünik azoknak, akik az előző rendszerben nőttek fel, de igaz: 28 évesen úgy lettem egy szocialista nagyvállalatnál osztályvezető, hogy nemcsak párttag, de még KISZ-tag sem voltam sem előtte, sem utána, sem sohasem. Visszatekintve az is hihetelennek tűnik, hogy soha senki nem akart beléptetni sem a KISZ-be (még az egyetemen sem), sem a pártba. Ezért kicsit kétkedve fogadom, amikor manapság sokan arra hivatkoznak, hogy azért voltak párttagok, mert csak így lehetett bármit elérni.

Nemcsak a Mérés és Automatika szakfolyóiratban, hanem a Technika 1973. áprilisi számában (XVII. évfolyam 4. szám) is megjelent egy cikk a real-time periféria rendszerről.

Egy érdekesseg: ekkoriban forgatták a televízióban Zsoldos Péter: A feladat című sci-fi regényének filmváltozatát, ahol a rendszer kezelőrésze (a képen kis asztalon látható) a villogtatható kijelzőivel volt az űrhajó vezérlő pultja. Mivel én kezeltem, így végignézhettem a forgatást.



Kedves szülői figyelmesség: a lap tetején édesanyám írása "András osztálya, az ő tervezése".

Népszava 1975. szeptember 28.-i számban egy cikk jelent meg az EMG-ben történő fejlesztési munkáról. A cikkben Győri Sándor a számítástechnikai gyáregység főkonstruktőre rendkívül kedvezően nyilatkozott rólam: "Sok rátermett mérnökünk van, olyanok, mint például dr. Dózsa András".

1975-ben - miután az EMG-ben gyakorlatilag megszünt a számítógépfejlesztés - a többi volt kollégáimat követve én is munkahelyet vátottam. 1968-ban alakult meg a KFKI-ból kiválva az SzKI (Számitástechnikai Koordinációs Intézet), melynek telephelye az EMG területén volt. Igy fizikailag ugyanoda jártam dolgozni, csak egy másik épületbe. Az intézet feladata volt az ESzR (a KGST keretén belül létrehívott Egységes Számitástechnikai Rendszer feladata volt, hogy az egyes országok egy számítógép család - lényegében az IBM 370 család - egyes tagjait összehangoltan fejleszék ki, elkerülve a párhuzamos fejlesztéseket) legkisebb tagjának az un. R-15 típusu számítógépnek a kifejlesztése. Az én feladatom az un. CPU (Central Processor Unit: a számítógép központi egysége, gyakorlatilag megfelel ma egy Intel processzornak) kifejlesztése volt, ami gyakorlatilag az ipari kémkedéssel megszerzett IBM dokumentáció megfejtése, és áramköri megtervezése. Miután a legfontosabb áramköri elemeket csak egy kockával jelölték (valószínű saját gyártású integrált áramköri egységek voltak), így meg kellett fejteni, hogy "mit tekerhat". Ennek a munkámnak az eredményét publikáltam az Információ Elektronika folyóiratban (XII. évfolyam 3. szám).

Megjegyzés: Az SzKI első és a 90-es évek elején megszünéséig egyetlen igazgatója Náray Zsolt olyan diktatórikusan vezette az intézetet, hogy "levegőt sem lehetett venni" az engedélye nélkül. Így fordulhatott elő, hogy a főosztályvezetőmet (Kovács Ervin) raportra hívta, azaz "komoly leszúrásban volt része", mert egy tudományos munkatárs (én) az ő (Náray Zsolt) engedélye nélkül mertem publikálni (esetleg "hülyeséget írva" ronthatom az intézet hírnevét), mégha a publikálás előtt Kovács Ervin lektorálta is a cikket. Az igazik ok persze az volt, hogy a cikket olvasta a Matematikai Osztály vezetője, és ő sérelmezte, hogy egy hardveres hogy mer matematika jellegű kérdésekbe beleszólni, amikor az az ő privilégiumuk (ez is egy adalék az akkori rendszer belső életéből).

Mint a munkahelyeimből kiderül, 1983-ban megkezdtem "vállalkozói tevékenységem". Az első cégem, az Interbit Gmk szolgáltatást végzett (nyomtatott áramköröket terveztünk, és kiviteleztünk), így sem a munkám, sem a személyem nem indokolta, hogy bármilyen cikk jelenjen meg velem, rólam. A utolsó és jelenlegi munkahelyem a Cobra Computer 1986-ban (az előző rendszerben alakult), így az elsők között jelent meg a számítástechnikai piacon. Így élete, műnödése már szolgálhatott érdekességet a szakma számára. Ennek kapcsán megjelent publikációk közül a Computerworld szakújság 1990. február 1.-i számában (V. évfolyam 5. szám) megjelent cikket mutatom be.

Az IT Business szakmai hetilap VIP-staféta rovatában Solt Géza, a HRP Hungary tulajdonos ügyvezető igazgatója tette fel nekem a kérdést: "Hogyan látja a magyar fejlesztésű ügyviteli szoftverek jövőjét a nemzetközi konkurencia árnyékában?" cimmel. Ennek kapcsán került sor az interjúra, és készült a cikk a fent említett lap Vi. évfolyamának 7. számában (2008. február 19-én).