Főmenü:
Előzmények
Akik ismernek, tudják, hogy "nem állok hadilábon" a számokkal. Ez nem azt jelenti, hogy cirkuszban mutatható, vagy Guiness rekordot jelentő különleges fejszámoló képességgel rendelkeznék. Nemrégen olvastam, hogy egy francia matematikus Guiness rekordot állított fel azzal, hogy egy 200 számjegyű számból 72 másodperc alatt vont 13-ik gyököt. Számomra ez elképzelhetetlen. Azt hiszem a számokhoz való viszony az egyes embereknél attól függ, hogy "hogyan látják" a számokat. A továbbiakban megpróbálom leírni, hogy én hogyan látom a számokat, és ez milyen összefüggésben van azzal az első mondatban leírt kifejezéssel, hogy "nem állok hadilábon" a számokkal.
Miután számomra természetes volt a számoknak az a vizuális megjelenése, ami a fejemben mindannyiszor megjelenik, ha bármilyen összefüggésben szám(ok)ról van szó, sokáig azt hittem, hogy mindenki ugyanúgy látja a számokat, mint én. Ezért eszembe sem jutott, hogy bárkivel is "eszmét cseréljek" erről. Talán egyszer-kétszer beszéltem valakivel, akiről kiderült, hogy semmilyen vizuális képe nincs a számokról. Akkor azt gondoltam, hogy talán nem tudja elmondani, vagy ugyanúgy látja mint én, de azt nem tartja vizuális képnek.
Végül arra a következtetésre jutottam, hogy lehetséges, hogy vannak, akiknem semmilyen vizuális megjelenése nincs a számoknak. Ők biztos "hadilábon állnak" velük a fejben számolásnál:
Valószínű, hogy a különleges képességű fejszámolók valamilyen, az enyémtől teljesen eltérő vizualitással látják a számokat, mely azt teszi lehetővé, hogy nagy számokkal gyorsan, pontos számításokat végezzenek fejben. Az ő számlátásuk valószínű ugyanolyan hihetetlen, furcsa lenne számomra, mint az enyém azoknak, akik nem látják a számokat.
Az én számlátásom azt teszi lehetővé, hogy "nagyon otthon vagyok" a nagyságrendekkel. Amikor azt olvasom pl. egy hírben, hogy "A világ legnagyobb gyógyszeripari vállalatának beruházásának köszönhetően pedig évi 175 millió forinttal gyarapodik a központi költségvetés", szinte fáj. Hogy miért? Mert aki a hírt kiadta, fel sem tünt (ami nekem a szám elolvasásának pillanatában "beugrott"), hogy ez így nem hír, hiszen a 175 mFt a költségvetésnek annyi, mint egy csepp egy pohár vízben, hiszen mindössze 0,0007% (azaz 7 tízezred százaléka), azaz teljesen jelentéktelen. Ami számíthat, ami "hibahatáron belül van", az minimum ennek 100-szorosa. Ezek után megpróbálom bemutatni, hogy látom a számokat.
Hogy látom én?
Ha egy kicsit értelmetlennek, követhetetlennek tünik a számlátásom, abban biztos szerepet játszik, hogy nehéz exaktul leírni, mivel nem egy mindenki által ugyanolynnak látszó és egyértelműen leírható tárgyról van szó (mint pl. egy autó). A leírás inkább hasonlítható egy álom leíréásához, mely szintén vizuális, de abszurditása miatt nehezen elmondható. Aki mesélte már el az álmát, az biztosan érezte, hogy nem teljesen pontosan tudja leírni, amit álmodott.
Amikor egy számmal kapcsolatba kerülök (szembesítenek vele, vagy tudatosan szükségem van rá), mindíg a teljes számsor képe jelenik meg, melynek alakja, a helyzetnek (műveletet kell végeznem: pl. 87 € hány Ft, vagy csak el kell helyezni: a költségvetés hiánya 1.200 miilliárd Ft) megfelelően más és más. Mielőtt ebbe belemennék, azzal kell kezdenem, hogy nem úgy jelenik meg, mint például egy mérőszalag, ahol egy egyenes mentén egyforma távolságban vannak leírva a számok azonos háttérszínen. Az egyes számtartományokat más és más háttérszínben látom:
A háttérszínek nem annyira exakt színek, inkább - mint a fenti ábra szineihez rendelt szövegek mutatják - hangularti, mely leginkább az időjárás színei. Lehet, hogy ez azzal függ össze, hogy attól függően, hogy a számra önmagában van szükségem, vagy egy szélesebb tartományban viszonyításként: úgy látom a számsort, mintha kint a szabadban egy táj felett repülővel emelkednék fel-le, és egyszer közvetlen közelről, egyszer nagyon magasból látom.
A számsor egyes számcsoportjai az alábbi háttérszínben jelennek:
Mint az ábrán is látható az ezres nagyságrendnél a háttérszín ismétlődik (azaz 20.000 és 30.000 között ugyanaz a háttér, mint 20 és 30 között). Ugyanígy ismétlődik a milliós, milliárdos stb. nagyságrendeknél.
A körülményektől függ, hogy ha azt mondom, hogy 10.000, akkor honnan nézem a számsoron a számot.
Általában max. 3 számjegy pozícióját látom a számképemen. Azaz, ha kimondom pl. a 625-öt, akkor a 100 és 1000-s számok közötti képenről "ráközelítek a 620 és 630 közötti tartományra, ahol elhlyezkedik a 625, és bepozocionálom. 625,1 esetén érzékelem az egytized helyét, de nem vizualizálódik. Nagyon nagy számok esetén (pl. 6253427) is ugyanaz a kép jelenik meg, mint 625 esetén, de tudom, hogy 4 nagyságrenddel feljebb vagyok. 3,14 század esetén "ráközelítek" a 3 és 4 közötti tartományra, majd ha pontosabban akarom érzékelni a szám helyét, akkor a 3,1 és 3,2 közé. Több tizedes esetén már "nem finomodik" tovább a kép.
Az még talán érdekes, hogy az számhoz tartozó kép látási pozíciói között a "gondolat sebességével" utazok, azaz ha az 1-esre gondolok, akkor - mint feljebb taglaltam - felülről egészen közelről látom az 1-est és a környezetét. Ezután ha a 25.000 milliárd (25.000.000.000.000) számra (ennyi Magyarország egy évi nemzeti jövedelme forintban), akkor azonnal "ott termek", és 1.000 milliárd felöl középmagasságból látom.
Nem taglalom tovább a különböző szituációkat a számokkal, mert egyre nehezebb leírni (lehet, hogy már ezek is badarságnak tünnek).
_________________________________________________________________
Nem tudom, van-e tudomány, mely a számlátás kérdésével foglalkozik. Ha olvasóim közül valaki tud róla, kérem írja meg nekem. Örömmel várom azok leírását is, akiknek van számlátásuk, de más, mint az enyém. Ha kiderül, hogy tényleg van mindenkinek, és mindekinél más és más, szívesen felkarolnám a témát egy önálló honlap keretében.