drda: Dr. Dózsa András
Főmenü:
Dr. Dózsa István: Életem története
Az ember élete utolsó szakasza felé haladva egyre több késztetést érez a múlt felé fordulásra. Olyan emlékek is felszínre törnek, melyeket teljesen elfelejtettünk az élet nagy rohanásában. Ám a nyugdíjazását követő években, amikor elcsendesül a munkakörnyezet zajos világa, nagy erővel törnek felszínre ezek az elfeledett események, melyek végül egy színes, összefüggő élettörténetté állnak össze. Így juthatott el édesapám is élete története megírásához. Mint a könyvének alább idézett prológusából is kiderült mindez többszöri nekifutásra történt. Miután életében családja nem mutatott "túlzott érdeklődést" az elkészült részek elolvasása iránt, többször abbahagyta. Emiatt a történet az 56-os forradalomig tart. Valószínű az utáni időszak már nem is volt olyan "viharos " korszak, de azért érdekes lenne látni az ő szemével.
"Közeledvén hatvanharmadik születésnapomhoz - egy feladatok nélküli téli napon - ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy tollat ragadjak és megpróbáljam életem elso 28 évének történetét papírra vetni, hátha valamelyik késobbi generációit érdekli ez a korszak. Izgalmas idoszak volt ez az emberiség történetében is: két világháború, gazdasági világkrízis, rövidebb, hosszabb diktatúrák tündöklése, bukása, hazánkban király nélküli királyság, tengernagy irányította tenger nélküli ország, több százezres emberáradat az elcsatolt országrészekbol, viszonylagos konszolidálódás, stb....Ebben a korszakban élte - a nagy egészet tekintve - egy jelentéktelennek mondható kis család küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal, munkanélküliséggel súlyosbított életét, ahol azonban mindég a legteljesebb harmónia uralkodott. Mert ennek a kis családnak tagjai lelkületükben messze kiemelkedtek a kor átlagából. Szerencsémre ilyen környezetben nohettem fel, alakulhatott ki egyéniségem, építhettem ki - ha nem is tudatosan - életem ars poetica-ját, mely közel nyolc évtized alatt mindég kiállta a próbát. Segített annak a korán kituzött célnak az elérésében, hogy életem minden fázisában, nehézségek és kísértések között is sikerült EMBER-ré válnom és mind máig annak is maradnom. Ennél többre sosem vágytam.Az elso 284 oldalt 1979-80-ban írtam, az utolsó 25 oldalt 1986 és 1990. május 8-a között, öt évig. Talán ezek a dátumok is segítenek megértetni a szöveg számos, ma már talán anakronizmusnak tünő megállapítását.Nem pályázok irodalmi babérokra és nem is a nyilvánosság elotti szereplés iránti vágy adta kezembe a tollat 1979. január 22-én. Most, hogy leírtam a január 22-ét, döbbenek rá, hogy milyen szerepet játszott életem során ez a téli nap. Hány fordulópontnak, sokszor keserves, de olykor örömteli eseményeknek volt kezdeti idopontja minden betervezettség nélkül, spontán adódóan, mint arra a késobbiekben még utalok.Célom egyszeru és világos: szeretném leírni életem történetét úgy, ahogy azt megértem, ahogy azt a körülöttem zajló világ alakította. Tisztában vagyok vele, hogy életemben semmi rendkívüli nem történt; esetleg utódaimat érdekli, senki mást, mégsem sajnálom a ráfordított idot. A huszadik század jelentos részét éltem végig, és mint átlag embert, sem kiugró nagy szerencse, sem az átlagot meghaladó nagy tragikum eddig nem ért.Cselekedeteimet - amióta az eszem tudom - a surun és gyökeresen, nem egyszer megrázkódtatásszeruen változó politikai és világnézeti harcok, nemkülönben hosszabb-rövidebb ideig tartó, stabilnak tuno állapotok közepette is mindég egyéniségem határozta meg. Ennek kialakulására - mint mindenki másnál - a legnagyobb hatást, gondolom - a gyermekkori családi, iskolai, lakóhelyi környezeti benyomások gyakorolták. Korán árvaságra és így önállóságra jutván, a mind élesebben kibontakozó világnézeti és politikai küzdelmek közepette mindég EMBER tudtam maradni, soha nem ingott meg egy pillanatra sem egyéniségem, világnézetem, és ez az egyike ama kevés dolognak, amire életem vége felé büszke vagyok. Pedig, ha a harmincas évek elejétol számítom önmagamra-eszmélésemet, az azóta eltelt közel öt évtized megszámlálhatatlan sok buktatót tartogatott és meggyozodésem, hogy nem sokan mondhatják el velem együtt: soha nem alkudtak meg erkölcsi, világnézeti kérdésekben még a látszat kedvéért sem, sem előmeneteli, sem anyagi, vagy bármi más konjunkturális érdek kedvéért sem........"
Dr. Dózsa István: Életem története
(a könyv borítója)